Manapság gyakori, hogy az óvodai csoportokban van egy-egy úgynevezett SNI-s (sajátos nevelési igényű, azaz testi, értelmi, beszédfogyatékos vagy a pszichés fejlődés során tartósan és súlyosan akadályozott) kisgyerek. Noha az integrációs szemlélet személyiségfejlesztő szerepét nem győzöm hangsúlyozni mind az SNI-s, mind a beteg gyereket befogadó csoport tagjainak szempontjából, el kell ismerni, hogy az integratív nevelés gyakorlati megvalósításhoz szükséges emberi és tárgyi feltételek csak a legritkább esetben adottak az intézmények számára. Ugyan sok általam ismert óvodapedagógus, pedagógiai asszisztens és dajka minden tőle telhetőt megtesz, hogy kompetensen tudjon segíteni, ha – teszem azt – egy autista kisgyerek kerül a csoportjába, sok esetben mégis azzal kell szembesülniük, hogy tehetetlenek.
Az óvodai integráció nehézségeiről a Meséskert Tagóvoda integrációt segítő munkacsoportjával beszélgettünk. A Meséskert Tagóvoda 2011. óta vállalja autista spektrumzavarral élő, de ép intellektusú gyermekek befogadását. Alkalmazotti közösségük az integrálást megelőző felkészülés részeként érzékenyítő játékokkal tanulta, mit érezhet egy autista kisgyermek az óvodai közösségben. Hangsúlyt fektettek arra, hogy ne csak megértsék, de érzelmi szinten is átéljék azt a fajta zavart és feszültséget, amit egy autizmussal élő óvodás él meg a többségi óvodai csoportokban. Ezen túl megalapították a szóban forgó integrációt segítő munkacsoport is, ami a sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelésében érintett dolgozóknak nyújt lehetőséget esetmegbeszélésre, tapasztalataik, nehézségeik és sikereik megosztására.
A munkacsoport az elmúlt két év tapasztalataira alapozva az integrálhatóság folyamatos felülvizsgálatát tartaná a siker egyik kulcsának, ezen a fronton érzik jelenleg a legnagyobb hiányosságot az óvodai integrációban. A jelenlegi gyakorlat szerint az óvoda megkezdése előtt születik döntés a 3 év körüli autista kisgyerek többségi óvodában történő neveléséről. Erre alapozva az óvoda kiadja a befogadó nyilatkozatot, noha az integrációt támogató szakvélemény nem ovis értelemben vett „társas közegben” született. Miközben az integrálhatóság egyik legfontosabb aspektusa a kortársakkal való kapcsolatkészség és együttnevelhetőség, a többségi ovik a nélkül fogadják be az SNI-s gyerekeket, hogy ez az aspektus fel lett volna térképezve. 22-es csapdája ez, hiszen az óvoda megkezdése előtt álló gyerek nem vizsgálható abból a szempontból, hogy a gyerek működik-e az óvodai csoportjában, noha integrációs szempontból ez lenne a kulcs. Erre a problémára a Meséskert Tagóvoda dolgozói abban látnák a megoldást, ha az együttnevelhetőség folyamatos felülvizsgálat alá kerülne az első óvodai évben. Véleményük szerint pont az integratív szemlélet védelme miatt fontos, hogy a kortársakkal együttműködni nem tudó, kommunikációs téren súlyosan sérült gyerek esetében legyen lehetőség a felülvizsgálatra, és a többségi csoportból speciális mikro csoportba történő áthelyezésre. Ilyen esetekben, ugyanis, mind az SNI-s, mind az egészséges gyermek óvodai nevelése korlátok közé szorulhat.
Köszönjük a Meséskert Tagóvoda dolgozóinak, hogy rendelkezésünkre álltak az interjúra!
