Új sorozat indul a blogon, melynek keretében a Norvégiában ellesett óvodai jó gyakorlatokat mutatjuk be. A jó gyakorlatok egy része egészen szokatlan lesz a magyar szemnek, más részük viszont – kisebb-nagyobb módosulásokkal – megtalálható a magyar óvodákban is. Célunk, hogy bepillantást nyújtsunk egy másik kultúra gyereknevelési szokásaiba, és hogy bemutassunk egy-két olyan praktikát, amik a hazai óvodai gyakorlatot is színesíthetik.
A játéktér kialakítása
1) Ergonomikus szemlélet: az óvodai tér kialakítása nagyon tudatosan, ergonómiai szakemberek bevonásával történik. A tipikus óvodai szoba tágas, tagolt, de jól átlátható. A funkcionalista-minimalista szemlélet jellemző: nincsenek fölösleges tárgyak, kevés az apró darabos játék. A tér explorációra szólít fel, szivacs akadályok, mászható bútorok, billegők, alagutak vannak benne.
2) A tér tagolása: a norvég óvodákban jellemző, hogy az óvodai csoportok nem kötődnek szorosan egy csoportszobához, vagy ha a mégis, az a szoba fel van osztva a különböző lehetséges aktivitások szerint. Például van festő sarok, „dühöngő”, dráma sarok, kézműves kuckó, stb; lényeg, hogy egy időben nem egy foglalkozásra nyílik lehetőség egy darab térben, hanem mindenki kedve szerint választhat, melyik sarkot látogatja és melyik sarok kínálta tevékenységben mélyül el. Ehhez kapcsolódik, hogy az óvodai csoportok átjárhatóak, a gyerekek meg tudják látogatni a szomszéd csoportba járó kistesójukat, átmehetnek megnézni mit főzött a másik csoport, stb.
3) A kiscsoport berendezése megfelelő az oda járó gyermekek életkorához: csak nagymozgásos szivacsjátékok, szivacsszőnyeg, nagy szivacselemek találhatók benne. Kifejezetten kevés játék van a teremben, és semmi olyasmi, amit ne lenne szabad bármikor eldobni, felborítani, rámászni. Ezzel könnyítik a gyerekek számára a szabálytartást, hiszen nincsenek a teremben olyan elemek, amik felhívó jellegűek lennének, de nem szabad velük mit kezdeni (pl. nagyobb gyerekeknek való játékok).
4) Kevés játék: a magyar ovikhoz viszonyítva a norvég óvodákban jóval kevesebb játék elérhető a gyerekek számára; gyakori, hogy a klasszikus gyerekjátékok helyett botok, kötelek, ásók, szerszámok állnak a gyerekek rendelkezésére. Ennek több előnye is van: 1) a kevés játék miatt kevesebbet kell pakoltatni a gyerekeket; 2) a tér átláthatóbb, kevésbé kaotikus; 3) a kevés játék arra készteti a gyerekeket, hogy feltalálják magukat, használják a fantáziájukat és egymással játszanak.
5) A dühöngő szoba egy speciálisan kialakított szoba az óvodában, ahol nincsenek kemény, balesetveszélyes tárgyak. Nagy szivacs elemek alkotják a berendezést, puha szőnyeggel és falakkal, a balesetvédelem érdekében. Ez a szoba lehetőséget ad a nagyobb mozgással, feszültséggel, ütközésekkel járó játékra. A gyerekek szabadon mehetnek be a szobába, sőt időnként a pedagógusok ajánlják egy-egy mozgékonyabb, vagy éppen visszahúzódóbb gyereknek a „kemény és durvulós” játékot.
6) A nyugi sarok a fenti szoba ellentétpárja, ahol csendes és nyugodt tevékenységek kapnak szerepet. A párnákkal, takarókkal, lámpákkal, könyvespolcokkal felszerelt helyiségben mesehallgatásra, könyvnézegetésre, csendes elvonulásra van lehetőségük a gyerekeknek.
