Vesszőparipám, hogy az ovis gyerkőcöt akkor fejlesztjük a legjobban, ha változatos és izgalmas, a gyerek kísérletező kedvére alapozó mozgásokkal kínáljuk meg. Igazából meg se kell kínálni őt, csak hagyni kell, hogy kövesse a belső parancsot, ami ebben a korban minduntalan ficánkolásra és matatásra szólítja fel. Hagyni kell, hogy előreszaladjon, köveken és kidőlt farönkökön egyensúlyozzon, hogy fölugorjon, hogy alámásszon, hogy odébb rúgja, hogy felvegye, hogy átpöccintse (más nézőpontból: összekoszolja és tönkretegye.) Minden expedíciónak, így a nagy óvodáskori hódításoknak is vannak áldozatai (lehorzsolt térd, kilyukadt gatyesz, széttört váza), ugyanakkor a felhalmozott kár a profit oldalon sokszorosan megtérül.
A mozgás úgynevezett szenzitív periódus ebben a korban, ami azt jelenti, hogy a fizikai aktivitáson, tárgyakkal való manipuláción keresztül nyílik legszélesebbre a kapu a világ megismeréséhez. A mozgásfejlődés maga után vonja a gondolkodás, beszéd, figyelem, testséma-testtudat, téri tájékozódás képességeinek fejlődését, nem beszélve a pszichés hozadékokról (én-erő, kompetencia- és autonómiaérzés növekedése, stb.)
Az, hogy a mozgás ebben a korban ilyen fontos szerepet tölt be a gyermekkori fejlődésben, több dolgot is jelent:
- A motoros tevékenység elmaradásai intő jelként értelmezendők
- Mozgásos fejlesztésen keresztül a gyerek komplexen fejleszthető
- A mozgásos deficitek korai felismerésével preventív terápiára van lehetőség, azaz későbbi problémák megelőzhetőek.
Éppen a harmadik pont miatt tartom fontosnak, hogy kivételesen kicsit eltávolodjunk az ovis korosztálytól és listázzuk azokat a korai tüneteket, amikre már akkor sem szabad legyinteni, ha még egészen picike (egy év körüli vagy annál fiatalabb) a gyerek. Ezek a tünetek következők:
- szembetűnő a végtagok gyakran hajlított helyzete
- a pici baba olyan pózban alszik, mintha felnőtt lenne: kinyújtott pozíció, megfeszített hát
- asszimetriák a testtartásban és a végtagok mozgásában
- rögzült asszimetriák, pl. csak egyik irányba fordítja a fejét, vagy csak egyik irányba kúszik
- nem szeret hason feküdni, „repülőzik” (hason fekvésénél kezeit hátracsapja)
- hason fekve, vagy ölben tartva a fejét hátra feszíti
- hason fekvésből ökölre támaszkodva nyomja ki magát
- a baba ölben fogva „túl puha”, mintha kifolyna a karjainkból, vagy mintha tésztát fognánk
- járásnál pocakját előretolja, fenekét kinyomja, vállait hátraveti… peckesen közlekedik
- lábujjhegyen jár
- szopás, nyelés, légzés nehezen megy
Megjegyzés: a fenti viselkedések kiváltója gyakran egészen hétköznapi és semmiképpen sem kóros (pl.: fejét asszimetrikusan fordító baba azt szokta meg, hogy a kiságy jobb térfelén izgalmasabb dolgok vannak, mint a balon), ennek ellenére a kivizsgálás valamennyi esetben indokolt!
