Mi felnőttek már elfelejtettük milyen az, amikor minden új. A gyereknek, aki járni tanul, először lát havat, először szembesül az oviban a ténnyel, hogy ő is csak egy a sok közül, először rakja ki egyedül a kirakót, mindennapját átitatja a tapasztalás öröme és izgalma, az újdonság varázsa. Azonban az újdonság csak akkor lesz varázslatos, ha nem árasztjuk el a gyereket fölösleges ingerekkel; külön órák és fejlesztő foglalkozások helyett meghagyjuk a gyerekkort a ráérős felfedezés időszakának.
Egyszerűsített napirend: Vekerdy Tamás szerint az óvodás gyerekeknek minimum 1,5-2 óra háborítatlan szabadjátékra van szükségük a délelőtti órákban az egészséges fejlődéshez. Erre a norvég óvodákban hatalmas hangsúlyt fektetnek. Délelőttönként kevés a strukturált foglalkozás, és arra is figyelnek, hogy leegyszerűsítsék, összevonják azokat a tevékenységeket, amik a játéktól vehetnék el az időt. Például a tízórai gyümölcshöz nem terítenek, hanem az udvaron kínálják meg a gyerekeket; csak egyszer van pakolás, ebéd előtt; nincs kötelező alvás, nagyon kevés a szervezett foglalkoztatás stb.
Az egyszerűsített napirendből következik, hogy az emberi erőforrást másra tudják használni: nincs szükségük dadusra, a gyerekek közelében csak óvónők és asszisztensek vannak, akiknek legfőbb feladata, hogy játszanak, beszélgessenek a gyerekekkel. A magyar dadusok felelősségi körébe tartozik ezzel szemben az étkezésekhez a helyszín kialakítása, az evőeszközök és edények előkészítése, mosogatása, az ágyak változó létszám szerinti kipakolása, ágyneműk mosása, stb.. A gyermekek lelki fejlődése szempontjából lényegesen nagyobb előnnyel járna, ha a dadusok logisztikai feladatai csökkennének, és munkaidejük egy részét a gyerekekkel való játékra, gondozásra tudnák fordítani.
Kevés szabály: Kevés, de jól megfogalmazott, következetesen használt szabályt alkalmaznak annak érdekében, hogy ne kelljen sorozatosan megszakítani a gyerekek játéktevékenységét fegyelmezéssel. Ezáltal a szokás-szabályrendszer követhetőbb is, hiszen a gyerekek könnyebben fejben tudják tartani a kevés, de jól kihangsúlyozott szabályt.
Fejlesztés helyett a fejlődés támogatása: egészséges és sérült gyerekek esetében is maximális prioritást élvez, hogy a gyerek derűs, jókedvű, boldog legyen. A fejlesztés fontos, de az óvodai dolgozók nem azt tekintik elsőszámú feladatuknak, hanem, hogy harmonikus, boldog gyerekkort biztosítsanak az ovisoknak. Az óvodai élet középpontjában ennek megfelelően nem a gyerekek „fejlesztése”, fejlesztő játékok beszerzése és a részképességek javítása áll. A megközelítés inkább az, hogy a természetes ütemű fejlődéshez adjanak meg mindent, amire csak szükség lehet.
Tapasztalati nevelés: igyekeznek nem felülről megmondani a gyerekeknek, mit hogyan csináljanak, sokkal inkább arra ösztönzik őket, hogy próbálkozzanak, találjanak olyan megoldást, ami számukra kényelmes. Például, ha egy gyerek kacsalábasan veszi fel a cipőt, nem avatkoznak közbe a felnőttek, kivárják, hogy a gyerek rájöjjön a kényelmesebb megoldásra.
