Mi is az a dac?
Először is: nem az, aminek gondolnánk. A dac kifejezés szándékot, tudatos ellenszegülést, mérlegelést követő passzív rezisztenciát jelent a felnőttek világában, azonban könnyű belátni, hogy a két-három éves korosztály még nem képes ilyen komplex érzelmi reakcióra. A dac megjelenése az én fejlődésének épp olyan szükségszerű állomása, mint az első mosoly vagy a mutatás megjelenése. Egy éves korukat követően a gyerekek kezdik felfedezni saját vágyaikat és céljaikat, azonban ezt a felismerést egyből követi egy újabb: a dolgok nem mindig alakulnak kedvük szerint, márpedig a nemtetszésnek hangot kell adni. Verbálisan viszont még eszköztelenek a csalódottság, düh vagy a frusztráció kifejezésére, és azzal sáfárkodnak, amijük van. Viselkedéses megjelenítését tekintve nagyon színes a repertoár: sírás, popsi földhöz verése, nyáladzó, gurgulázó fetrengés a bolt padlóján, metál hörgés, pogo, stb.
Érdemes azonban egy perce belegondolni, milyen benyomásokat is szereznek a dackorszak szabadságharcosai. Futni szeretnének, de folyton elesnek, beszélni akarnak, de a szavakat még nem találják, fel akarják fedezni, mi van a játszin a bokor mögött, de berezelnek, ha anya látótávolságon kívül kerül. Csupa-csupa ellentmondás és feszültség, ami egyszer csak hiszti formájában robban. Itt szúrnám közbe, hogy nem szeretem a hiszti kifejezést, mivel bagatellizálja a gyerek által megélt érzelmi valóságot. Más kérdés, hogyha a szülő ebben a kritikus 2 évben nem reagál megfelelően a gyerek viselkedésére, a dackorszakos hiszti könnyen átcsaphat a nagycsoportosokra jellemző manipulatív hisztibe.
Mit tehet a szülő a dacos 2 évessel? Mindenekfelett: elviseli őt. Néha a nyugtatás csak olaj a tűzre, a harag, büntetés, pedig szintén nem jó reakció, ha állandósul. Noha a gyermeknevelés kedvelt kifejezése a következetesség, a dacoló gyerek esetében kifejezetten káros lehet. Gyermekünk a maga módján kommunikál a dacon keresztül, és ha erre mindig egyoldalúan megerősítés vagy büntetés lesz a válasz, akkor torz képe lesz az emberekkel való interakciókról. Engedés és határszabás közti érzékeny egyensúly kialakítása a cél, és a folyamat tele lesz sírással és konfliktussal, de alkalmazkodással és béküléssel is.
(Megjegyzés: tudom, hogy könnyebb a dacról filozofálni egy laptop előtt, mint lecsitítani egy bömbölő gyereket, ezért folyamatosan jelentkezünk majd tippekkel, amik különböző helyzetekben (öltözködés, vásárlás, elalvás) felvértezhetik a szülőt a dacolni készülő szabadságharcossal szemben. A tippek 100%-ban dacos gyereken teszteltek, ennek megfelelően hatékonyságukra az jellemző, hogy vagy beválnak, vagy nem.)
